Egyik reggel még az ágyamban feküdtem, amikor anyukám már a konyhában volt, és Öcsike kiment hozzá. Az ölébe ült és aranyoskodott. Anyukám arról gügyögött neki, hogy milyen jó, hogy javított matekból, és megkérdezte tőle, hogy elkezdték-e már a szorzótáblát. Öcsike erre azt mondta, hogy kétszer kettő az kettő. Anyukám erre nevetett és azt kérdezte tőle, hogy ha egyszer egy az egy, akkor kétszer kettő kettő? Az négy, Öcsike. És háromszor három?  Az hat - mondta Öcsike, mire anyukám megint jót nevetett és már megint azt mondta, hogy Öcsike olyan aranyos, hogy ha hülyeséget beszél, az is milyen jól áll neki.